Csaknem huszonnégy órás folyamatos munka után, hétfõn reggel nyolc óra tájban ért véget a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elsõ tisztújító közgyûlése Zentán. Mint azt Ágoston András, a szervezet újraválasztott elnöke mondta zárószavában, az akkor már igen csekély számú küldött elõtt, a közgyûlés bizonyos értelemben letisztulást hozott. Végleg szertefoszlott az az illúzió, hogy egységesen képesek tovább haladni az autonómia felé azok, akik négy évvel ezelõtt megalakították a VMDK-t. Ugyanakkor a közösség megõrizte függetlenségét, és egy olyan pénzelési rendszer mellett állt ki, amelyben a testületi döntéshozatal érvényesül mind a kérvényezéskor, mind a felhasználáskor, illetve az elszámoláskor.

A közgyûlésre a hetekkel ezelõtt kirobbant pénzügyi botrány nyomta rá bélyegét, és a csaknem hétórás ügyrendi vitában az volt a kulcskérdés, hogy kell-e vagyoni nyilatkozatot tenniük és beszámolniuk arról, hogy rendelkeznek-e más országban letelepedési engedéllyel a VMDK-s tisztségekre jelöltek. A titkos szavazáson 108-an tartották feleslegesnek az ilyen átvilágítást, 102-en pedig támogatták.

Ágoston András elnöki beszámolójában is fõképpen egy anyagiakkal kapcsolatos kétely érdemel említést: tudja-e a szervezet vállalni, hogy változatlanul egy olyan közvetítõ útján kapjon támogatást, aki gyakorlatilag magánvagyonként kezeli a pénzeket. Az utalás Hódi Sándor alelnökre vonatkozott, aki közvetlenül a közgyûlés elõestéjén az Illyés Alapítvány felé elszámolt a VMDK számára kért és kapott eszközökkel, de a kedvezményezett, vagyis a VMDK felé erre ezúttal sem volt hajlandó. Csoóri Sándor, az Alapítvány elnöke sem tett eleget Ágoston András meghívásának, hogy a közgyûlésen járuljon hozzá a helyzet tisztázásához. A többórás vita után a küldöttek elutasították az eddigi pénzelési módot, Hódi és az õt támogató kisebbség pedig a tételes elszámolás helyett ezúttal is igyekezett politikai síkra terelni a vitát. Eközben olyan minõsítések hangzottak el, hogy az elszámolás követelése a máskéntgondolkodókkal való leszámolás, hogy a pártjelleg háttérbe szorította a VMDK közösségi jellegét, és hogy a hatalmat egy szûk csoport kisajátította. Maga Hódi önkényességgel vádolta Ágostont, de kijelentette, hogy a jövõben is együtt kellene maradnia a szervezet eddigi vezetõségének, amit mások cinizmusnak minõsítettek, azok után, hogy a múlt héten Hódi ámokfutónak nevezte Ágostont.

A vitából kiviláglott, hogy a résztvevõk többsége nem fogadja el a maximalista követeléseket, amelyeket a határmódosítás lehetõségének fenntartása fémjelez, de ugyanakkor nem hajlandók lemondani az autonómiáról sem. Ezt a szavazás eredményei is igazolták: Ágoston András meggyõzõ fölénnyel lett ismét elnök: 136 szavazatot kapott a másik jelölt, Csubela Ferenc 66 szavazatával szemben. Megmaradt alelnöki tisztségében Vékás János, míg a másik alelnök Páll Sándor lett. Hódi nem vállalta a jelöltetést sem az elnöki, sem az alelnöki posztra, nem került be a 11 tagú elnökségbe sem, de tagja maradt a 33 fõs tanácsnak.